Hétfőn megint a gyakorlóba voltunk. Két hétig tart. Ez a második. Ma tartottam egy kis tesit a gyerekeknek, nagyon élvezték, sorversenyt csináltattam velük, aztán játszottunk még egy kicsit.

Délután volt a Deutschkursunk. Nagyon érdekes volt. Szerdán megyünk moziba, és utánnak elmegyünk egy lokálba, ahol lesz egy lány, a tanárnő tanítványa, aki majdnem vak. Valami fényt érzékel, de nem sokat. Neki tehetünk fel kérdéseket, ami minket érdekel ezzel a témával kapcsolatban. És, hogy érezzük, milyen rossz neki, hogyan igazodik el az egyetemen, bekötöttük a szemünket, és mindenkinek ki kellett mennie a teremből. Na már ott kezdődtek a problémák. Kimentünk a folyósóra és elmentünk a WC-ig. Tudtam, hogy végig egyenesen kell menni, mégis egyáltalán nem éreztem magam biztonságban, mindig az volt az érzésem, hogy jobbra lejt a föld. Érdekes, de így volt. Aztán mindenki bement a WC-be és szappannal, ahogy illik kezet kellett mosnunk, papírral megtörölni a kezünket, és a kosárba bedobni a szemetet. Hát érdekes volt. Aztán visszafele, meg egymás után álltunk sorba, fogtuk egymás vállát, és a tanárnő irányításával elindultunk valamerre. Kanyarogtunk össze-vissza, fogalmunk sem volt, hogy hol vagyunk. Mindig az az érzésem volt, hogy jön egy lépcső, és elesek. Tényleg rossz volt, aztán mindenkinek meg kellett keresnie a helyét a teremben. Hát ott ment mindenki mindenfele, neki az asztalnak meg a széknek.

Nagyon érdekes volt, de nagyon rossz is. Hát így most már biztos másként fogunk arra a lányra nézni, amikor szerdán találkozni fogunk vele!